Cikkek

Calivita sikertörténete

2022.12.20 08:52

MI A STABILIZÁLT OXIGÉN?

A stabilizált oxigén története

A feloldott oxigént betegek gyógyítására valószínűleg elsőként hidrogén-peroxid (H202) formájában használták fel, ami maga idejében a lehető legjobb oxigénszállító volt. A hidrogén-peroxidnak volt már néhány rövidtávú jótékony eredménye annak következtében, hogy alacsony és közepes között van az oxigéntartalma, de bizonyos fokú aggodalomra adott a nagyobb dózis esetén tapasztalható toxikussága. Mivel tény, hogy félig stabil oxigén, naszcensz instabil oxigént bocsát a szervezetbe, szabadgyök aktivitást generálva. Ezen kívül, ahogy a H202 belép a szervezetbe, biokémiai reakciók még toxikusabb anyagot, nevezetesen hidroxil gyököt termelnek. Ez néhány oxidatív folyamat során következik be. A hidroxil gyök a legártalmasabb (toxikus oxigén) a metabolitok között, a folyamat pedig Haber-Weiss reakcióként ismert.

A hidrogén-peroxid olyan vegyület, mely szükséges az életben maradásunkhoz. A szervezet szinte minden sejtje képes peroxid előállítására – néha ez az oxigén anyagcsere nemkívánatos melléktermékeként jelentkezik. Vörös vérsejtjeink tartalmaznak egy enzimet (a katalázt) mely ezt az anyagot rögtön annak termelődését követően eltakarítja, csökkentve a szervezetre gyakorolt mérgező hatást. Amikor a szervezet által kívánt mennyiségen felül kerül a szervezetünkbe hidrogén-peroxid, vörös vérsejtjeink nem képesek megfelelő mennyiségű katalázt előállítani a toxicitás csökkentése érdekében. Ennek következtében, a H202-t csak helyi kezelésként alkalmazzák, emberi fogyasztásra nem.

A természetben minden elemnek van egy pozitív és egy negatív töltése. Ezek a töltések az elemtől függően különböző módokon befolyásolják anyagcserénket.  Állandóan negatív és pozitív ionok keringenek a levegőben körülöttünk. A föld pozitív vagy negatív mágneses terével függ össze a töltéssel rendelkező ionok áramlása. A pozitív és negatív töltések arányának a változása rendkívüli hatással lehet a növény és állatvilágra. A tudományban jól ismert, hogy az ion csökkenés egy egész sor emberi egészségügyi, mind mentális, mind fizikai problémának a forrása. Ezek a levegőionok mindannyiunk számára fontosak, ha a negatív ionok aránya magas a környezetünkben, az ember elevennek, vidámnak és lelkesnek érzi magát. A túl sok pozitív ion depresszióssá, letargikussá tesz minket, az ember tele van fájdalommal és panasszal. A negatív ionok rendkívül jótékony hatásúak az ember anyagcseréjére, azáltal, hogy javítják az ember viselkedésmódját. Egy összetett mechanizmus keretében idéznek elő hormon és biokémiai reakciókat a testben és az agyban. Minél több negatív ion hatásának vagyunk kitéve, annál jobban érezzük magunkat. Az élő sejtek tulajdonképpen kis elektromágneses egységek! Az élő sejtek paramágneses anyagaiban az egyes atomok nettó non-zéró magnetikus nyomatékkal rendelkeznek még erőtér hiányában is. Egy alkalmazott mágneses térnek (más élő sejtekből, atomokból, a Föld mágneses erővonalaiból stb.) van olyan hatása, hogy forgatónyomatékot fejt ki a permanens atomi magnetikus dipólusokra. Ez a hatás átalakíthatja a kezdetben véletlenszerű felállást egy részben koherens alakzattá a mezőn nettó magnetizációt indukálva. A létrejövő eredmény az alkalmazott erőtér javulása. Az atom mágnesek korlátozott, adott irányultságú mágneses terük van. Ezen irányultságok között jól definiált az energiakülönbség. Ez az energiakülönbség egyenesen arányos annak a mágneses térnek az erősségével, melyben a proton van. Ez egy elektromágneses kölcsönhatás, mely sok mindent megmagyaráz minden élőlényről és sok rendellenesség gyógyításához vezethet.

Az általunk belélegzett oxigén mind pozitív, mind negatív molekulákat tartalmaz. A negatív, avagy lúgos kémhatású molekulák alkotják az oxigén jótékony részeit. A pozitív, avagy savas kémhatású molekulák nem valami értékesek, hiszen szabadgyök tevékenységet idéznek elő a szervezetben. Például, testedzéssel növelhető a sejtmembránok fehérjetartalma, mely aztán növeli a káliumkapacitást. Így növekedés áll be a maximális oxigénfelvételben és az aktin-miozin rost feszességben.

Az oxigénfelvétel függ a sejt elektromágnese tevékenységétől és az intracelluláris elektrolitok mennyiségétől.

Mi is a Stabilizált oxigén tudományos alapja?

Hogyan működik a stabilizált oxigén?

A stabil oxigénnel kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdések közé tartozik, hogy: Mitől működik? – Mi a tudományos alapja? Ártalmatlan –e a stabil oxigén?

Azok, akik rendelkeznek bizonyos élettani ismeretekkel, különösen kíváncsiak. Úgy tanítják az iskolában, hogy az oxigén „elfogyasztásával” semmilyen különleges érték nem érhető el.

Mind a mai napig nincs olyan hozzáférhető igazán tudományosan megalapozott magyarázata az oxigénben gazdag víz jótékony hatásának. Bár az összegyűjtött bizonyítékokat tudománytalannak tekintik, oly sok pozitív bizonyíték gyűlt össze a stabilizált oxigén mellett az elmúlt 40 év során, hogy azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, vagy azzal elintézni, hogy „placebo-szerű hatásokat” produkál.

A sejtoxidáció az élet és az egészség kulcsa – ezt a tényt vitatni nem lehet. A tudásunk alapvető tétele tehát, hogy az oxigénhiány minden betegség alapját képezi, bármi legyen is az oxigénhiány oka. Például, szinte minden szívroham – az eredettől függetlenül – oka végül is az, hogy nem sikerül eljuttatni a létfontosságú oxigént a szívizomba.

A stabilizált oxigénre egyre nagyobb figyelem irányul, mivel mind több ember fedezi fel jótékony hatásait. A stabilizált oxigén oly sok jót jelent oly sok mindenkinek oly kevésért cserébe. Az egyik ok, amiért csak néhány csepp stabil oxigén oly jó hatással van sok emberre az, hogy az emberi test jórészt vízből áll. Humorosan még azt is kijelentették, hogy mi (emberek) nem vagyunk más, mint „vízzel teli szőrös zsákok”. Ez persze túlzás, de igaz, hogy a testnedvek jelentik testünk súlyának nagy részét (mintegy 65-70 százalékát). A vörös vérsejtek bámulatos mennyiségű oxigén és szén-dioxid szállítására lettek tervezve, de végeredményben a plazmából kell, hogy felszívják rakományukat.

A térközti folyadék, mely tulajdonképpen ugyanaz, mint a vérplazma, szintén körbeveszi a test minden sejtjét. Ugyanakkor, minden sejt belseje vizet tartalmaz. A sejtjeinkben lévő vizet intracelluláris folyadéknak nevezik. A térközti víz testsúlyunknak hozzávetőleg 16 százalékát jelenti, az intracelluláris víz, pedig a testsúly több mint 40 százalékát. Általános számításokat alapul véve, egy felnőtt testének mintegy 70 százaléka víz. Érdekes módon, minél kövérebb valaki, a víz annál kevesebb százalékát jelenti a testsúlyának, mert a zsír tulajdonképpen nem tartalmaz vizet.

Ideális módon, a feloldódott oxigénnel egyesülve, ennek a sok víznek ugyanolyannak kell lennie, mint a szennyezetlen óceánok felületének. Azzal, hogy minden nap fogyasztunk stabilizált oxigént, nagyban hozzájárulunk testnedveink oldott oxigéntartalmához ugyanúgy, mint más segítő oxidatív dolgok végzésével, mint például bizonyos enzimek és a fehérvérsejtek funkcionális képességének javításával.

Az oldott oxigén az, amit a halak és  nagyszámú más tengeri élőlények „belélegeznek”. A legtöbb tengeri élőlénynek nincs szüksége összetett keringési rendszerre, mert a természet úgy tervezte meg őket, hogy képesek legyenek hasznosítani az egészséges tengervízben jelenlévő oldott oxigént.

Nagyobb és bonyolultabb felépítésű élőlények, különösen az emberek, sokkal több oxigént igényelnek, mivel a természet felruházta őket keringési rendszerrel és eritrocitákkal – különleges oxigénszállító sejtekkel –, hogy bebiztosítsa: elég oxigén szállítódik minden sejtbe. A vörös vérsejtek szállítják oxigénszükségletünk 99 százalékát, a plazma csak egy százalékot szállít, de az oxigénhiányos plazma ugyanolyan vészhelyzetet jelent, mint egy oxigénhiányban szenvedő tenger.

Figyelembe véve az empirikus megfigyeléseket, miért előnyös a szervezet stabilizált oxigénnel történő ellátása?

A statisztikák, és az óriási méretű gyógyászati ipar jelzi az idült metabolikus eredetű betegségek számának szomorú alakulását.

A szervezet megterhelése étkezési és ivási szokásokkal (beleértve szennyezőanyagok és mérgező tartósítószerek a vízben és élelmiszerekben), a légszennyezés, drogok használata és mozgásszegény életmód jelentősen csökkenti a sejtek számára felhasználható oxigén mennyiségét.  Oxigénhiányos állapot esetén az egészség fenntartása érdekében a sejtek egy másfajta energiaforrás felé fordulnak, melyet anaerob metabolizmusnak, cukorfermentációnak nevezünk. Ez a fermentáció anaerob környezetben működve felborítja a sejtek anyagcseréjét és következésképpen a szervezet nem rendelkezik kellő mennyiségű egészséges sejttel a normális működés biztosításához. Továbbá az emberek többsége „mesterséges” szupermaket élelmiszereket fogyaszt, melyek mesterséges fény mellett vegyi anyagokkal és kemikáliákkal permetezve zárt helyen termesztettek kezelt alapanyagokból készülnek, melyek túlságosan feldolgozottak adalékokkal és kémiai szerekkel. Egy ilyen étrend, párosulva a modern élet által keltett feszültséggel, bizonyosan hozzáadódik a szervezet által elviselendő stressz mennyiségéhez, mely aztán még nagyobb igényeket támaszt az oxidáció felé.

Ha a receptre kapható gyógyszerek, gyorséttermi ételek, és a rossz levegő nem lenne elég, számításba vehetjük még a légzési nehézségeket is – a rossz testtartás és a felületes légzés az emberek legnagyobb részénél nyilvánvalóak. Mindezzel el is követjük az „oxidációs öngyilkosságot”; dohányzás már csak hab a tortán.

A fentiek mellett, még számolnunk kell a mesterséges fény alatt eltöltött elmúlt 100 évvel, az „elektro-szmoggal” és azzal a hatással, mely a nem természetes fény miatt érheti az oxidációs mechanizmust.

 

Stabilizált oxigén – Táplálkozás és emésztés

 

A nem megfelelő étrendek kiszívják testünkből az oxigént

A legtöbb ember olyan ételt eszik, mely a szervezetben túlzott mértékű savat termel, akár lokálisan, akár általánosságban véve. Az ilyen étrend bővelkedik vörös húsokban, kávéban és üdítő (szénsavas) italokban. Ennek eredménye egy savas (az optimálisnál kevésbé lúgos) milieu enterieur kialakulása túl sok hidrogénionnal (H+), melyek pozitív töltésűek. A szövetekben túlzottan nagy számban jelenlévő hidrogénionok hajlamosak az oxigénnel összekapcsolódni és azt elhasználni. Ez lecsökkenti az elsődleges funkciók ellátásához rendelkezésre álló oxigén mennyiségét – ezek a funkciók az emésztés és az anyagcsere. Továbbá, az oxigén hatékony méregtelenítő, és amikor mennyisége nem megfelelő, a salakanyagok és a toxinok elkezdik pusztítani a testfunkciókat, és kimerítik a szervezet életadó energiakészletét. Ennek aztán egészségügyi problémák a következményei.

A magas zsírtartalmú étrend, különösen a többszörösen telítetlen zsírokat tartalmazó, szintén növeli az oxigén felhasználást. A telítetlen zsírok aktív kettős kötéseket tartalmaznak, melyek oxigént vonzanak magukhoz, lipid peroxidok keletkezését idézvén elő. Ezek a peroxidok ártalmasak a sejtek számára és oxigént használnak fel, így aztán annál kevesebb jut a sejtlégzésre, mint elsődleges funkcióra.

Mindezt észben tartva, kezdjük az Stabilizált Oxigénnek azzal a szerepével, hogy milyen módon segíti a gyenge emésztést. Mennyi oxigént kapunk emésztőrendszerünktől, a mai kor modern ételeinek és italainak fogyasztásával?

Az étel összetevőinek lebontása (emésztés) és a tápanyagok felszívódása (asszimiláció) a megfelelő emésztéstől függnek. A nyers táplálékok olyan enzimeket tartalmaznak, melyek szükséges ezeknek az anyagoknak a megemésztéséhez. Ezzel ellentétben, a főtt ételekből hiányzik ez a katalizátor, és ennek következtében terhet jelentenek az emésztőszervek számára.

Az olyan rossz szokások, mint az evés közbeni ivás, felhígítják a gyomornedveket és csökkentik a szervezet azon képességét, hogy lebontsa az ételeket. Ez ingerli az ember gyomrát, gyomorrontást vagy -égést, és gázokat eredményezhet, valamint rothadást. Olyan vélemény is létezik, mely szerint nem tanácsos semmilyen italt magunkhoz venni legalább másfél órával étkezés előtt és után.

Továbbá, az emberek általában többet esznek a kelleténél. A túl sok étel megterheli (nagyon igénybe veszi, „megadóztatja”) az emésztést és feléli a szervezet energiáját. Nincs olyan fiziológiai folyamat, mely nagyobb erőfeszítést követelne a szervezettől, mint az emésztés.

Az emberi szervezet különféle salakanyagokat (toxinokat) és felesleges nyálkát halmoz fel az évek múlásával. Ez az állapot annak az eredménye, hogy rossz ételkombinációt fogyasztunk, vagy ami még rosszabb, egészségtelen gyorsételeket, és ennek következménye a gyenge emésztés és/vagy kiválasztás. A stressz annyira felboríthatja a szervezet egyensúlyát, hogy az nem képes spontán módon megszabadítani magát a méreganyagoktól.

A mikroorganizmusok (baktériumok és paraziták) vígan élnek az ilyen közegben, s ez aztán tovább terheli a szervezet immunképességét. Egy adag „szemét” a szervezet sejtjein, szövetein és szervein belül további terhet rak az energiaszintre.

Sok ember rabja a só-, hús- és cukorfogyasztásnak anélkül, hogy ezt észrevenné. A só iránti sóvárgás enyhítésére használhatunk növényi fűszereket. A friss gyümölcs kitűnően enyhíti a nagyon makacs cukor iránti sóvárgást.

A véráramnak vitaminokra, ásványi anyagokra, aminosavakra, zsírsavakra, egyszerű cukrokra és vízre van szüksége a belekből – nem pedig méreganyagokra. Amikor a fehérjék rendesen emésztődnek, végtermékeik, az aminosavak, átkerülnek a belekből a vérbe. Ha fehérjéket nem megfelelően párosítjuk más ételekkel, rothadó baktériumok erjesztik őket szkatollá, indollá, fenollá, hidrogén szulfiddá és más ártalmas (mérgező) anyagokká.

Amikor a keményítőket és a cukrokat megfelelően készítik elő a jó emésztés általi asszimilációra, a folyamat végső stádiumában egyszerű cukrok (monoszaharidok) keletkeznek, melyeket a szervezet nehézség nélkül felhasznál. De amikor a keményítők rothadási folyamaton mennek keresztül annak következtében, hogy túl sokáig voltak a belekben, vagy amikor nem kompatibilis anyagokkal keverednek, akkor lebomlanak ecetsavvá, alkohollá és szén-dioxiddá. A véráramba történő felszívódásuk után, hatással vannak az izomszövetekre, ízületekre, szilárd (parenchimás) szervekre, mirigyvezetékekre és genetikailag gyenge pontokra, fájdalmat, ízületi gyulladást, köszvényt, daganatokat, stb. okozva.

A tökéletlen emésztés vagy elégtelen bélműködés következtében helytelen lesz táplálkozásunk még „tökéletes” étrend mellett is. Ha rendesen megemésztjük az elfogyasztott ételt, az még mindig nem asszimilálódhat a bélfalon keresztül, mert toxikus felhalmozódások, vagy rothadó lerakódás állja útját – ilyen esetben is helytelen lesz táplálkozásunk.

Nem mindig az számít, hogy mit eszünk, hanem az, hogy mit emésztünk meg és hogyan asszimilálunk.

Minél tisztábbak vagyunk belülről, minél több minden szívódik fel bennünk, annál kevesebbet kell ennünk. A természet meggyógyít, de erre alkalmat kell, hogy adjunk neki. Rá kell jönnünk, hogy csak a táplálék pótolhatja vagy építheti fel a szöveteket. Gyógyszerek, sebészeti beavatkozás vagy sugárkezelés megállíthatja ugyan egy betegség továbbfejlődését, de csak a táplálék javíthatja ki a betegség által okozott kárt.

És itt lép be az oldott stabilizált oxigén. A Stabil Oxigén segíti az emésztést. Megelőzi a táplálék rothadását és javítja a gyomor és bélcsatornák kórokozó baktériumoktól, élesztőgomba fertőzésektől és más betegségektől való megtisztítását.

  Ugrás a termékhez 

A Stabil Oxigén és az ivóvíz

Biztonságos vizet iszik Ön? A csapból vizet inni veszélyes lehet az egészségére. Manapság több mint 35.000 különféle mérgező vegyi anyagot használnak szerte a világban, és ezeknek a vegyi anyagoknak a maradványai esetleg ivóvizünkbe kerülhetnek. Hogyan történhet ez? Ezek a vegyi hulladékok belekerülnek a talajba és a felszíni vizekbe. Ez a trend a jövőben csak egyre jellemzőbb lesz.

Az olyan betegségeket, mint a hepatitiszt, a kolerát, a szalmonellás fertőzést, a gyermekbénulást és az emberre veszélyes számtalan különböző vírust is visszavezették már a víz szennyezettségére. Néhány országban a legkomolyabb problémák egyike a fluoros ivóvíz. Több mint 100 millió amerikai iszik olyan vizet, melyhez mesterségesen adtak fluort. Szerencsére, Európában nem ez a helyzet. Néhány tudós és orvos azon a véleményen van, hogy a fluor a szervezetben megakadályozza az enzimek működését, melyek rendes körülmények között elősegítik a genetikus anyag és más sejtek regenerálódását. Az ilyen helyreállítások (pl. a nem-specifikus endonukleázok funkciója) megakadályozásával a fluor esetleg rákkeltő hatású is lehet, genetikai sérülést okozva.

A másik probléma az ivóvíz klórozása.                

Vannak olyan turisták és vakációzók, akik bizonyos országokban, mint Mexikó vagy India, stabilizált oxigént használnak az ivóvíz tisztítására. Vízhez adva, a stabilizált oxigén mintegy 30 másodpercen belül eltávolítja a klórt a vízből, valamint elpusztítja a baktériumokat és organizmusokat, elhárítva Montezuma bosszújának, vagy ahogy más országokban nevezik, hódláz, veszélyét, melyet a Giardia vagy Lamblia intestinalis nevű protozoa okoz.

 Az Stabil Oxigén eltávolítja a klórt a az ivóvízből és ezzel egyidejűleg elpusztítja a fertőző baktériumokat és parazitákat. Nincs jobb dolog az ön szervezete számára, mint egy pohár tiszta víz, benne egy evőkanál feloldódott Stabil Oxigénnel. Javasoljuk az Stabil Oxigén használatát minden ismeretlen minőségű víz esetén. Kitűnő szer arra, hogy víztisztítási vagy fertőzés megelőzési célra magunkkal vigyük kempingezésre.

 

Stabil Oxigén és a mikroorganizmusok

Baktérium-, gomba-, protozoa és vírusfertőzések

OXIGÉN ÉS AZ IMMUNITÁS

Az oxigén létfontosságú a gombák, baktériumok, vírusok, sőt még protozoa elleni immun ellenállási mechanizmusok során is.

A baktériumok három csoportba sorolhatók. A bélcsatornában található aerob, azaz bélbarát baktériumok; és aerob illetve anaerob opportunista zömében  patogén baktériumok. Minden, a harmadik osztályba tartozó baktérium fertőző és betegség-motivált.

A referencia laboratóriumokból érkező jó néhány jelentés megerősítette, hogy a stabilizált oxigén elpusztítja még a legkellemetlenebb fajta baktériumokat is, mint a Sztreptococcus, Szalmonella, Kolera, E. coli, Pseudomonas és Staphylococcus, és a protozoa Giardia lamblia intestinalis.

A vízhez adott Stabilizált Oxigén remek irrigáló a hüvelyfertőzések és rendellenességek kezelésére.

Candida-albicans (fertőző élesztőgomba)

 Az elmúlt években növekedett a candida-albicans nevű élesztőgomba túlszaporodás okozta problémákkal küzdők száma.

Ez a betegség aránylag könnyen gyökeret ver az oxigénhiányban szenvedő szervezetben, és az Stabilizált Oxigén kitűnő adjuváns ilyen esetben. A ’candidiasis’-os embereknek az immunrendszere is csökkent védekezőképességű, különösen, ha korábban antibiotikumos kezelésnek volt kitéve. Olyan táplálkozási szakemberektől, orvosoktól és páciensektől származó információk szerint, akik használtak stabilizált oxigént a candida kezelésére, úgy tűnik, a szer nagyon sikeres kiegészítő volt. Egyes esetekben, szükséges, hogy az Stabilizált Oxigént folyamatosan, hosszabb időn keresztül használják, 3-4 hónapig, vagy még tovább, annak érdekében, hogy a szisztémás candidiasist megszűntessük.

 A stabilizált oxigén – ugyanúgy viselkedik, mint az antibiotikumok, de azoknak a mellékhatása nélkül.

Stabilizált Oxigén - SPORT, KITARTÁS ÉS EGÉSZSÉG

A testmozgás igen fontos és létfontosságú a teljes testi egészség szempontjából. A vizsgálatok továbbra is azt mutatják azonban, hogy a nyugati társadalmakban az emberek többsége ülő életmódot folytat. Mindennapi életünkben a létfenntartás nem igényel intenzív fizikai aktivitást. Ahhoz, azonban, hogy egészségesek maradjunk, időt kell szakítanunk a testmozgásra, mely kielégítő és élvezetes is lehet.

Kutatások mutatják, hogy a fizikai tétlenség súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Néhányan úgy vélik, hogy a testmozgás hiánya felelős sok manapság tapasztalható egészségügyi problémáért. A szívkoszorúér-megbetegedés, a magas vérnyomás, a vér magas koleszterintartalma, a hipertónia, az agyvérzés és maga a rák is részben a testmozgás hiányára vezethetők vissza.

A rendszeres, mértékletes testmozgás létfontosságú a jó egészség megőrzéséhez. Szakértők egyetértenek abban, hogy a testmozgás javítja a keringést és az emésztési folyamatot, erősíti a szívet, csökkenti a vérnyomást, növeli a tüdő kapacitását, javítja az oxigén hasznosítását, csökkeneti a vér koleszterintartalmát, és javítja az általános közérzetet. Mindez részben, az endorfin (úgy nevezett “boldogság-hormon”) termelésnek köszönhető. A szervezet izzadás útján történő megtisztulását is elősegíti, erősíti az idegrendszert és az immunrendszert a betegségek megelőzésének érdekében.

Az aktivitás fokozása az egészség megőrzésének fontos része. Fontos lépés, hogy többet használjuk testünket. Nem szükségszerűen úgy, hogy erősítő edzésekre vagy drága fitness-terembe járunk. Amikor csak lehet, válassza a lépcsőt a lift vagy a mozgólépcső helyett, parkoljon távolabb a helyszíntől, ha találkozóra megy, és onnan sétáljon, fektessen több energiát a házimunkába, sétáljon, vagy kerékpározzon, dolgozgasson a kertben vagy az udvaron. Ez csak néhány javaslat.

A szakértők általában egy minimálisan 20-30 perces testmozgási programot javasolnak – heti 3-5 alkalommal. Az is jó ötlet azonban, ha naponta végez valamilyen olyan mozgást, mely növeli a szívverés ütemét. Fontos, hogy lassan kezdjük, és fokozatosan növeljük az aktivitást. Ha túl erősen gyakorlatokkal kezdünk, fájdalmat vagy sérülést okozhat. Még egy fürge-léptű séta is sok jót tesz az egészségnek. Csak tegyen valamit, hogy megőrizze aktivitását!

Az aerobic gyakorlat fontos az erőnlét szempontjából. Ezek a tevékenységek igazán edzetté tehetnek minket. Az aerobic gyakorlatok jobban szolgálják az egészség megőrzését, mint bármely más fajta testmozgás. Az aerobic szó azt jelenti „oxigénnel” és olyan gyakorlatokra utal, melyek hosszabb időre növelik a légzést és a szívverés ütemét. A rendszeres testmozgáson keresztül javítják a szív és a tüdő teljesítőképességét.

Az anaerobic szó azt jelenti „oxigén nélkül” és olyan gyakorlatokra utal, melyek gyors energia- és oxigén-felhasználást igényelnek, például sprintelés esetében, és amelyek nem tartanak folyamatosan hosszú ideig.

Fontos, hogy megmérjük a szívverésünk gyorsaságát a gyakorlatsorozat elején. Különböző formulák vannak a maximális szívverési sebesség kiszámítására. Az Aerobic Kutató Intézet a következő egyszerű formulát ajánlja. 220 mínusz az életkor – ez lehet a maximális szívverési sebesség kiszámítási módja. A nagyszerű kondícióban lévő férfiaknak ajánlható az is, hogy 205-ből vonják ki életkoruk felét.

Az aerobic gyakorlatok a maximális szívverés ütemének 75-80 százalékáig érjenek.

A gyakorlatoknak élvezeteseknek kell lenniük, nem pedig fogat csikorgatónak, mely által megnő a kortizol szint a vérben. Válasszon olyan gyakorlatokat, melyeket örömmel végez. A zene is lazíthat, és élvezetesebbé teheti a gyakorlatokat.

 Ugrás a termékhez 

Mi az aerobic gyakorlat?

Röviden, az aerobic gyakorlat rendszeres, tartós testmozgást jelent, olyan gyakorlatot, mely 20-30-perces időszakon keresztül tartós igénybevételt jelent az izmok számára. Az „aerobic” szó a levegővel kapcsolatos, de kimondottan a levegőben lévő oxigénre vonatkozik. Az izmoknak oxigénre van szükségük a működéshez, és oxigénszükségletük drámai módon megnövekszik, amikor megdolgoztatjuk az izmokat. Azzal mérhetjük le, hogy mennyire erőteljesen dolgozik az izom, hogy mennyi oxigént hasznosít (éget el). Ha a testmozgás intenzitása növekszik, a nagyobb mennyiségű oxigén iránti igény a szívverés sebességével együtt mozdul el felfelé. A testmozgás következtében megnövekedett szívverési sebesség indirekt mutatója annak, hogy mennyire aktívan dolgoznak az izmok.

Az aerobic gyakorlat fő kritériuma az, hogy folyamatos és tartós. Van valami az izom „kemény” megdolgoztatásában, ami az izmok gyors erősödéséhez vezet, és ami által elveszítik márványozottságukat. Az „indulj-állj” típusú gyakorlatok nem ugyanazt nyújtják, mint a hirtelen gyakorlatok.

Sok különböző típusú testmozgás van, melyet aerobic-nak neveznek.

Az állandó, kitartást igénylő aerobic testmozgásba olyan sportok tartoznak bele, mint a futás, séta, terepsízés, ugrókötelezés, úszás és kerékpározás. A nem aerobic testmozgáshoz tartoznak az „indulj-állj” típusú sportok, mint a tenisz, lesikló sízés, labdarúgás, rövid időtartamú súlyemelés, sprintelés, izometrika és népi tánc.

Izomkoncentráció és anyagcsere

Izomrostok

Minden izomrost maga egy izomsejt. Ennek a hosszú sejtnek hengeres a felépítése, és olyan membrán veszi körül, mely képes a gerjesztésre és impulzusterjesztésre. Az izomrost miofibril kötegeket tartalmaz – a rost funkcionális alegységeit –, párhuzamos elrendezésben az izom hossztengelye mentén. A periferális ideg típusa lényeges befolyást gyakorol az izomrostra és a mozgatóegységre. Az, hogy a mozgatóidegek gyorsak vagy lassúak, meghatározza az izomrost típusát a mozgatóegységben. A II-es típusú rostok, melyeket fehér gyors-mozgató rostnak is hívnak, és melyeket idegekkel látnak el az aránylag nagyméretű II-es típusú, nagy vezető gyorsaságú alfa mozgató idegsejtek. Ezek a rostok gyors energiaátadás tekintetében egy rövidtávú anaerob glikolitikus rendszertől függenek, az I-es típusú rostok, pedig az aerob oxidatív anyagcserétől. Hisztokemikális festéseket ma már rutinszerűen alkalmaznak az izomrostok felépítésének és az izom-biopszia minták összehúzó elemeinek leírására. A fehér izom – azaz a II-es típusú rostok – sötétre festi az adenozin-trifoszfatázt (ATPase) 9,4-es pH értéken. A vörös izom – azaz az I-es típusú rostok – enyhén megfestettnek látszanak.

A színezettnek tűnő izomrostok átfedése sakktáblára emlékeztető kinézetet kölcsönöz az izom-biopszia mintáknak, és egyenletes eloszlást biztosít a rosttípusoknak az izomban. Ez az átfedés szintén elősegíti az izomrost-veszteség és az egyéni mozgatóegységek aktivitás alatt szerzett fáradtságának kompenzálását. Ennek ellenére, néhány izom arányosan többet tartalmaz az egyik rosttípusból, mint a másikból. A poszturális izmokban több I-es típusú rost van, lehetővé téve a fáradtsággal szembeni fokozott ellenállást, mely szükséges ahhoz, hogy ugyanazt a pozíciót hosszabb időn keresztül képes legyen fenntartani. A szemizmokban több II-es típusú rost van, lehetővé téve a vizuális változásokra történő gyors reagálást. Az izom nem-fehérje összetevői olyan anyagokból állnak, mint a nitrogén, a kreatin, a kreatinin, a foszfokreatin, purinok, húgysav és aminosavak – ezek mind az izomanyagcsere összetett folyamatából veszik ki részüket. A glikogén és származékai energiaforrásként vannak jelen.

A kreatin és kreatinin anyagcserét használták már az izomtömeg mérésére. Az izom plazma kreatint vesz fel, melyet egy nagy energiájú foszfátvegyületté, foszfokreatinná alakít át a kreatin kináz nevű enzim. A kreatinin az izomban a kreatinból jön létre. Az izom elsorvadásában a kreatin kiválasztás nő, míg a kreatinin kiválasztás csökken. Ez a változás tükrözi a szervezet teljes kreatin készletének csökkenését és az izomtömeg elvesztését.

Az inorganikus vegyületek, anionok, (foszfát, klorid) és kationok (kalcium, magnézium, nátrium, kálium) fontos szerepet játszanak a fehérjeszintézis, az izom összehúzódás, az enzim rendszerek és a membrán stabilizáció szabályozásában. A radioaktiv kálium (K40) módszerrel mért teljes-testi kálium értéket (Total-body potassium – TBK), is használták már izomtömeg mérésére, mely úgy is ismert, mint zsírmentes testtömeg. A teljes-testi kálium szintek tükrözik az izomtömegben a változást, mely megfigyelhető növekedés (mérték emelkedés), hiányos tápláltság és izomsorvadás kapcsán (mérték csökkenés).

Izom anyagcsere

A vázizomzat állandó ATP és foszfokreatin utánpótlást igényel. Ezek az anyagok ahhoz szükségesek, hogy „üzemanyaggal” lássák el az összetett izom-összehúzódási folyamatokat, összeterelve az aktin és miozin kereszthidakat, és hogy elszállítsa a kalciumot az izomsejt szarkoplazmatikus retikulumából a miofibrillumba. Az izomrendszer más, ATP-t igénylő belső folyamatai közé tartozik a fehérje szintézis, mely újra feltölti az izom alkotóelemeket, illetve a növekedést és a helyreállítást teszi lehetővé. A fehérjeszintézis üteme összefüggésben van a hormonszintekkel (különösen az inzulinnal), az aminosav hordozókkal, illetve az általános táplálkozási állapottal. Nyugalmi állapotban az ATP glukóz vagy acetoacetát oxidáció által történő termelődésének üteme elégséges a belső folyamatok fenntartásához átlagos táplálkozási állapot esetén. Testmozgás esetén az ATP-igény a 100-szorosára növekszik. Az öt másodpercnél hosszabb ideig tartó mozgás elhasználja a rendelkezésre álló elraktározott ATP-t és foszfokreatint. Az elraktározott glikokén és vércukor anaerob módon átalakul azzal a céllal, hogy az oxigénigény növelése nélkül fenntartsa ezt a rövid tevékenységet. Az anaerob glikolízis sokkal kevésbé hatásos, mint az aerob glikolízis; 6-8-szor több glikogént használ ugyanolyan mennyiségű ATP előállításához. Megnövekedett aktivitás, mint például intenzív testedzés vagy helyi vértelenség, esetén a tejsav szint növekedése figyelhető meg a glikogén lebomlása miatt, ami eltolódást okoz az izom pH értékében. Az anaerob küszöb elérése után, amikor több oxigén szükséges, fiziológiai változások történnek, beleértve a tejsav szint emelkedését, illetve az oxigénfogyasztás, a szívverés ütemének, a légzés szaporaságának, és az izom véráramlásának növekedését.

A kimerítő testmozgás oxigént igényel, mely aktiválja az ATP termelődés aerob glikogén csatornáit. A maximális terhelést biztosító gyakorlatok alatt a szabad zsírsav mobilizáció és az aerob glikogén csatornák ATP-t termelnek hosszabb időn keresztül. Ezeknek a csatornáknak szükségük van oxigénre mind a maximális aktivitás fenntartásához, mind ahhoz, hogy az izom visszatérjen a nyugalmi állapotba. A maximális testmozgás 15-20-szor annyi oxigénfelvételt igényel, mint a nyugalmi állapot. Amikor ez a rendszer kimerül, vagy arra már nem elég, hogy az ATP-termelési igényre reagáljon, a kimerültség lassítja az aktivitását egy ebből eredő tejsav felhalmozódással az izomrostokban.

A maximális izomaktivitás fenntartásának képessége oxigénadósság felhalmozódásához vezet. Az oxigénadósság az az oxigénmennyiség, mely szükséges a tejsav felhalmozódás glukózzá való átalakításához, és az ATP, illetve foszfokreatin tárolók újrafeltöltéséhez. Például, 10 másodperc maximális sebességű futás során az átlagember egy liter oxigént használ el. Nyugalmi állapotban, az ugyanannyi időre vonatkozó oxigénfogyasztás hozzávetőleg 0,040 liter (40 milliliter). Amikor az ember újra feltöltődik, a mért oxigénadósság 4 literrel nagyobb, mint az aktivitás során elfogyasztott mennyiség.

Az oxigénfogyasztást azért mérik, hogy ki lehessen számolni az adott tevékenység anyagcsere költségét a normál állapotú és az aktív illetve beteg izomban. Ez egy közvetett formája az energiafelhasználás mérésének, a testmozgás időzített tesztjeivel, a szívverés ütemével és a légzési hányadossal (kilélegzett szén-dioxid és a felhasznált oxigén aránya). Az energiafelhasználást közvetlenül a szív teljesítményével mérjük, mivel hőkibocsátás mindig történik, a munkavégezés során. Egy másik tényező, mely megváltoztatja az energiakövetelményeket az az izomrost típusa. A II-es típusú rostok szívesen építenek anaerob glikolitikus anyagcserére és kimerültségre. Az I-es típusú rostok hosszabb ideig képesek ellenállni a fáradtságnak oxidatív anyagcsere kapacitásuk miatt.

Stabil oxigén - SPORT ÉS FITNESS

 A stabilizált oxigén egyik új piaci területe a fitness és izomépítés. Mivel a stabilizált oxigén kitűnően vizsgázott a különböző felszívódási és szintézis kísérletek során, ez magyarázatát adja annak, hogy a testépítők és sportolók kivételes eredménnyel használhatják arra, hogy erősebb, nagyobb és kitartóbb izmaik lehessenek.

A Stabilizált Oxigén ideális mind a minőségi izomszövet újjáépítésében, köszönhetően a jobb oxidációnak és oxigenizációnak, mind a candida albicans és más tornatermi mikrobák elleni harcban. A sportolók nem csak fokozzák a táplálék feldolgozási hatékonyságot, de – emelvén vérükben az oxigén szinteket is – eljuthatnak akár addig a pontig is, ahol szervezetük oxigénadósságba „keveredik” a gyakorlat során. Stabilizált oxigén fogyasztásával, a sportolók egy kicsit tovább maradhatnak aerob állapotban. Az orosz sportolók már használtak oxigén oldatokat, és sporteredményeik önmagukért beszélnek.

Stabil Oxigén ÉS A SZÍV

Rendes szívizom anyagcsere

A szívizom, csakúgy, mint más izomszövet, energia szempontjából a folyamatos ATP termeléstől függ. Az ATP a mitokondriumokon belül termelődik glukózból, zsírsavból és laktátból. Ha a szívizom – szívkoszorúér-megbetegedés miatt – elégtelen vérellátásban részesül, az anaerob anyagcsere létfontosságú energiaforrás. Az anyagcsere folyamatok által termelt energia felhasználása izom összehúzódásra és elernyedésre, elektromos ingerlésre, membránszállításra és nagy molekulák szintézisére fordítódik. Normális esetben, a termelt ATP mennyiség elegendő energiát szolgáltat a vér rendszeres pumpálásához.

A szív munkáját gyakran fejezik ki szívizom-oxigénfogyasztás (MVO2) szakkifejezéssel. Mivel az oxidatív anyagcsere a fő szívenergia termelési folyamat, az MVO2 rátája szoros összefüggésben áll a szívenergia összes szükségletével. Az MVO2-t három fő tényező határozza meg: (1) az érfal feszülésének mértéke szisztole periódusa alatt, mely a szisztolés vérnyomás mérésével becsülhető meg; (2) a szisztolés érfal feszülés időtartama, melyet közvetve a szívritmussal mérnek; és (3) a szívizom kontraktilis állapota, melyre nem létezik klinikai mérés.

A szívizom oxigénellátását kizárólag a szívkoszorúerek biztosítják. A szívkoszorúerekből jövő oxigén 70-75 százalékát azonnal elhasználja a szívizom, kevés oxigént hagyva raktáron. Így aztán a megnövekedett energiaszükségletet csak növekvő artériás vérárammal lehet kielégíteni. Amikor az oxigéntartalom lecsökken, a helyi metabolikus faktorok helyi koncentrációja növekszik. Ezek egyike, az adenozin, kitágítja a koszorúverőér-arteriolákat, növelve a véráramot a szívkoszorúerekben. A vér oxigéntartalma nem növelhető rendes atmoszferikus körülmények között, és ugyanígy nem lehet a vérből kinyert O2 mennyiségét sem észrevehetően növelni a nyugalmi szinthez képest. A szívizom O2 fogyasztása többszörösére növekedhet testedzés közben, és mérsékelten csökkenhet olyan körülmények között, mint az alacsony vérnyomás és a rendesnél alacsonyabb testhőmérséklet.

Oxigén nélkül a sejt aerob anyagcseréről anaerob anyagcserére áll át. Az anaerob anyagcsere kevésbé hatékony módszer az energia szénkötésből való kivonására, és a sejt elkezdi gyorsabban felhasználni adenozin trifoszfát (ATP) készleteit, mint ahogy ezek a készletek újrapótolhatók lennének. ATP nélkül a sejt elveszíti azon képességét, hogy mindenütt fenntartsa az elektrokémiai grádienst a szelektíven permeábilis membránján keresztül. Ez különösen igaz arra, hogy a sejt nem képes működtetni a nátrium-kálium pumpát. A nátrium és a klorid felhalmozódik, és a kálium kiürül a szívizomsejtekből. Az idegrendszer és a szívizom sejtjeit ez súlyosan és azonnal érinti. Ezeknek a sejteknek a nyugalmi potenciálja lecsökken, az akciós potenciáljuk pedig nagymértékben csökkennek. A szívizom depresszáns faktor szintén csökkenti a szív összehúzódó képességét. Ennek következményei a csökkent szívizomfunkciók különböző klinikai megnyilvánulásai.

A reperfúziós (oxigénnel való újratelítési) sérülés olyan sejtsérülés, melyet az oxigén fiziológiai koncentrációinak sejtekhez való helyreállítása, avagy reperfúziója okoz – olyan sejtekben, melyek sérült, de nem halálos hipoxikus körülményeknek lettek kitéve. A reperfúziós sérülést az erősen reagens oxigénközvetítők, mint a szabad oxigéngyökök, és szuperoxid létrejötte stimulálja, melyek károsítják a sejtmembránt, denaturálják a fehérjéket és szétrepesztik a kromoszómákat. A termelt szabad oxigéngyökök mennyisége közvetlen összefüggésben áll a helyi vértelenségi időszak súlyosságával és időtartamával. A folyamatnál számítani lehet rá, hogy érinti a mikrovaszkulatúra belhámsejtjeit, és valószínű, hogy hozzájárul a szerv perfúzió rendezéséhez. A helyi vérelégtelenség aktiválja a fehérvérsejteket, a monocitákat, a makrofágokat, és gyulladást közvetítőket. Cserébe ezek a mechanizmusok hozzájárulnak az értágulási folyamathoz, a megnövekedett hajszálér permeabilitáshoz, és a megváltozott vérlemezke funkcióhoz. A végeredmény: a véráramlás aránytalan eloszlása, a szerv perfúziójának rendbehozatala. 

Ugrás a termékhez 

Az Stabil Oxigén nagy segítség a szívproblémákkal küzdő betegeknek.

 

Stabil Oxigén – LÉGSZENNYEZÉS ÉS LÉGZŐSZERVI BETEGSÉGEK

Tüdőnket hatalmas mennyiségű, a levegőbe eresztett vegyi anyag terheli nap mint nap. Általános nézet az, hogy a szennyezett levegő a betegségek egyik leggyakoribb kiváltó oka. Krónikus tünetek széles választéka ered a levegőben lévő anyagokra való érzékenységből. Ezek a szellemi zavartól, a szorongástól, kimerültségtől, fejfájástól, depressziótól és személyiségi változásoktól a hiperaktivitásig, ízületi fájdalmakig, légzési nehézségekig és számtalan különböző allergiáig terjednek.

Amíg ki vagyunk téve a vegyi anyagok, a por, a pollen, a penészgombák, a szénmonoxid, az ólom, a kadmium, az alumínium, és sok más mérgező anyag káros hatásainak, szükséges, hogy megismerjük saját tüdőnket, annak működését és azt is, hogyan védhetjük meg. Hatalmas mennyiségű fosszilis üzemanyag elégetése járult hozzá a jelenlegi globális felmelegedési állapothoz, a légszennyezettséghez és savas esőkhöz. Az ipar és a szállítási ágazat jelentős része a fosszilis üzemanyagok, mint például a benzin, elégetésére épül. Amikor ezek az üzemanyagok égnek, vegyületek és szemcsés anyagok kerülnek a légkörbe.

Bár nagyon nagy számú anyag járul hozzá a légszennyezéshez, a leggyakoribbak szenet, nitrogént és ként tartalmaznak. Ezek a vegyi anyagok különböző veszélyes módokon reakcióba lépnek egymással és a napfényben lévő ibolyántúli sugárzással.

A szmogban lévő nemkívánatos összetevők száma azonban jelentős, és az arányok erősen változóak. Ezek közé tartoznak az ózon, a kén-dioxid, a hidrogén-cianid és a szénhidrogének, valamint a részoxidációval kialakult termékeik. A szén és nyersolaj szakaszos lepárlásából nyert üzemanyag kén-dioxidot termel, melyet oxidál az atmoszferikus oxigén, s így kén-trioxid (SO3). termelődik. A kén-trioxidot aztán hidratálja a légkörben található vízpára, mely folyamatnak az eredménye a kénsav (H2SO4). A szmog, mely általában a városi környezetre jellemző a nagyszámú autó miatt, akkor keletkezik, amikor a napfény – felszabadult ózont, aldehideket és ketonokat  – nitrogén-dioxiddá bontja le. A szmog szilárd és folyékony köd, illetve füstrészecskék keveréke, mely akkor keletkezik, amikor magas a páratartalom, és a levegő olyan nyugodt, hogy a füst és a pára a keletkezési helyétől nem messze gyűlik össze. A szmog lecsökkenti természetes látótávolságot, és gyakran irritálja a szemet és a légutakat. Sűrűn lakott városi környezetben a halálozási ráta jelentősen növekszik a hosszabban tartó szmogos időszakok alatt, különösen akkor, amikor a hőmérséklet invertálódási folyamata szmog-csapdás égboltozatot hoz létre a város felett. Mindezek a vegyi anyagok károsítják a növényeket és az emberi életet, irritálják a tüdőt, és sok súlyos egészségügyi problémát okozhatnak. A szén-monoxid – egy másik általunk belélegzett levegőszennyező – szintén lényeges egészségrontó tényező. A szén-monoxid olyasvalami, amiről mindannyian tudjuk, hogy azon anyagok egyike, melyeket az autók kipufogógázai és a cigarettafüst tartalmaznak. Evidencia, hogy az utakon futó autók száma egyre gyorsuló ütemben nő. A szén-monoxid (CO) színtelen, szagtalan gáz, mely mintegy 3 százalékkal nehezebb, mint a levegő, és mérgező szinten minden élő formára. Amikor belélegezzük, egyesül a vér hemoglobinjával, megakadályozva az oxigén abszorpcióját, mely fuldoklást eredményez.

Tüdőnk megvédhető az állandóan leselkedő veszélyektől. Gyógynövényekből, vitaminokból, ásványi anyagokból, aminosavakból és más szükséges tápanyagokból, úgy mint CoQ10-ből, omega-3 zsírsavakból és germániumból, álló kiegészítőket kell csak fogyasztanunk. Vannak összetett formulák is, mint a Driverade, a Smokerade és különösképpen jelentősége van a Stabil Oxigének

Előnye a tüdőben lévő megnövekedett oxigénmennyiségnek az, hogy enyhülnek a tüdő gyenge működésével összefüggő tünetek, mint például a tüdőtágulás, asztma, és arcüregi rendellenességek. Léteznek orvosi jelentések olyan tüdőtágulásban szenvedő páciensekről, akik csökkentették a lélegeztetőgép használatát vagy teljesen abba is hagyhatták. A dohányosok rá fognak jönni, hogy az Stabil Oxigén napi használata segít nekik a füst által okozott károk és a dohányzás, illetve a drogok által keltett oxigénhiány hatásainak enyhítésében. Sok lézerterápia ajánl stabilizált oxigént dohányzásról leszoktató programjuk részeként.

Stabil Oxigén – PERIFERÁLIS KERINGÉS és AGYI KERINGÉS

Az állandó hideg kezeket és lábakat a legtöbb ember esetében az elégtelen keringés okozza. Amikor a vér nem telítődik elegendő oxigénnel, a sejtek éheznek. A szervezet erre úgy reagál, hogy a végtagoktól vonja el a vért a belső szervek sértetlenségének megőrzése érdekében. Így válik hideggé kezünk és lábunk. Sok ember számára meglepő lehet, hogy ebből a szempontból a fej is egyfajta „végtagnak” számít, és mindemellett szintén erőteljesen függ a jó vérkeringéstől. Az oxigénhiányban szenvedő vér agyi oxigénhiányt okoz, mely a szenilitás, gyenge koncentrációs képesség és rossz emlékezőképesség, gyenge kreativitás tüneteit produkálja.

A vér állapotának javításával, az Stabilizált Oxigén felélénkítheti mind a periferiális, mind a központi idegrendszert, valamint a memóriafunkciókat.

 

Stabilizált Oxigén – A MEGELŐZÉSBEN ÉS A ROSSZINDULATÚ DAGANATOK KIEGÉSZÍTŐ KEZELÉSÉBEN

Ráksejtek és anyagcseréjük

A citoplazmikus organellumok és a ráksejtek anyagcseréje módosul. A mitokondriális változások és a glukóz anyagcseréje a rákban az első sejtrendszerek között voltak, melyeket vizsgálat alá vetettek, kezdve Otto Warburg írásaival az 1920-as és 1930-as években. A nagyhírű biokémikus és az Orvosi Nobel-díj kitüntetettje, Dr. Otto Warburg vetette fel, hogy a neoplazma esetleg normál sejtekből ered, amint fogyatékosság jelentkezik a légzés láncban, melyet a tejsav megnövekedett használatával vagy az anaerob glikolízissel kompenzálnak. Dr. Warburg rájött, hogy a ráksejtek anaerob glikolízisbe és gyors glukózhasználatba kezdenek még az oxigén jelenlétében is. Bár általánosságban igaznak tűnik, hogy a ráksejtek gyorsabban égetik el a cukrot, mint feltételezett megfelelőik, a „Warburg-elmélet”-et illetően kevés az egyetértés manapság. A fokozódó glikolízis nagy valószínűséggel másodlagos eredménye a sejtoszlás megnövekedett ütemének, és feltételezhetően, a gyorsan növekvő szövetek több glukózt igényelnek. Sok normál szövetről kiderült, azonban, hogy nagyobb glikolitikus ütemet produkálnak, mint a daganatok, és sokfajta neoplazmánál észleltek normál glikolitikus ütemet.

Más anyagcsere megfigyelések az enzimmintákban bekövetkezett változásokra, valamint az enzimminták és ráksejtek illetve a normál sejtek növekedési üteme közötti összefüggésre vonatkoznak. Mindemellett jelenleg nem létezik egyetlen ráksejtre karakterisztikus anyagcsere-változás sem.

Mindazonáltal, Dr. Warburg az, aki bebizonyította, hogy a rák fejlődése magas oxigén-tartalmú környezetben akadályokba ütközik.

Egy másik tudós, Dr. Freibott magyarázata szerint az elégtelen mennyiségű oxigén a szervezetben az a tényező, mely megakadályozza az oxigenizációt és az oxidációt, melyek energiát kölcsönöznek a sejteknek a biológiai regenerálódáshoz. Ezek a folyamatok, ahogy ő fogalmazott, „élet és halál alapját” jelentik. Dr. Parris Kidd ehhez hozzátette, hogy: „Az oxigén kulcsszerepet játszik az immunrendszer megfelelő működésében”, azaz a betegségekkel szembeni ellenállásban, az egyén immuntoleranciájában és az immunfelismerésben (azaz, a daganatelleni immunitásban).

Dr. Charles Graham és egy kutatócsoport Queen’s University-n (Kingston, Ontario, Canada) közzétették kutatásaik eredményét az International Journal of Cancer jelenlegi számában. Véleményük szerint, a rosszindulatú daganatokban lévő alacsony oxigénszint tulajdonképpen növeli a daganatos sejtek szétterjedési képességét. Dr. Graham szerint „a daganaton belüli oxigénszint változtatásával esetleg szabályozhatjuk a rák átterjedését a szervezet más részeire”.

Dr. Riejo Makela szerint elméletileg és kísérletileg kimutatható, hogy a rákot a sejtek megnövekedett elektromágneses aktivitása okozza. Ez azt jelenti, hogy az ok megértésével megtalálhatjuk a gyógymódot.

A végső következtetés az, hogy az egészségtelen sejtek szívesebben gyarapodnak anaerob környezetben. Magas oxigéntartalmú környezetnek kitéve elpusztulnak. Ez az, ahol az Stabilizált Oxigén kifejtheti rendkívül előnyös hatását.

  Ugrás a termékhez 

Van valami kedvezőtlen hatása az Stabilizált Oxigén használatának?

A válasz egyértelműen: semmilyen.

Az egyetlen változás, ami jelentkezhet az, hogy a szervezet elkezdi kitisztítani a salakanyagokat, a méreganyagok eltávolításra kerülnek a szervezetből, és az energiaszint növekszik. Ennek néha az a következménye, hogy az egyénnek esetleg túl sok lesz az energiája, ami némi feszültséggel, izgatottsággal járhat. E probléma egyszerű megoldása az, hogy a szabályozzuk az adagolást.

A másik példát a Stabilizált Oxigén egyik fő tulajdonsága okozhatja, nevezetesen, az a képessége, hogy segíti a szervezetet a méregtelenítési folyamatok során. Mivel mindegyikünkben különböző a toxicitás szintje, a reakciók variációi számottevőek. Néhány esetben megfigyelhetők voltak a fejfájás, haspuffadás múló tünetei és néhány folt a bőrön a gyógyulási folyamat során. A candidiasis-től (élesztőgomba fertőzés) szenvedők erősebb reakciókat észlelnek. Ez a jelenség candida »elhalás«-ként ismert.

Ezeket a reakciókat többféle módon lehet kezelni. Ha a méregtelenítés tünetei enyhék és tűrhetőek, a szervezet működése támogatható a plusz toxinok eltávolításában, azáltal hogy növeljük a napi folyadékbevitel mennyiségét (lehetőleg vízzel), hogy átmossuk a szervezetet. Erős kényelmetlenséget okozó tünetek esetén azonban, az adagolás csökkentése javasolt.

Ahogy a szervezet elkezdi eltávolítani a nemkívánatos salakanyagot és a gyógyító hatások kialakulnak, az ember bizakodóan várhatja a jó általános közérzetet és a megnövekedett energiaszintet.

Modern ülő életstílusunk megakadályozza, hogy legtöbbünk szervezete elegendő oxigént dolgozzon fel ahhoz, hogy az ellenálljon a betegségeknek, és egészséges maradjon. A Stabil Oxigén segíthet abban, hogy megforduljon ez a folyamat.

Az oxigén fontos szerepet játszik a szervezet szinte mindegyik anyagcsere folyamatában, különösen az immunrendszer erősítésében és a szervezet méreganyagoktól való megtisztításában.

A Stabil Oxigén egy biztonságos és különösképpen hatékony táplálék kiegészítő – mind megelőzési, mind gyógyító célra. Remélhetőleg hamarosan tudományosan megalapozott magyarázata is lesz az oxigénben gazdag víz jótékony hatásának.

Most csupán azt tehetjük hozzá, attól, hogy nem halljuk, ultrahang még létezik és jótékony, gyógyító hatásai ma már tudományosan igazoltak. Akik nem riadnak vissza a kisérletezéstől és úttörői hozzáállástól, kivaló alkalom, hogy a teljesen ártalmatlan STABIL OXIGÉN hatását önmagukon tapasztalják. Ehhez talán csak a bölcs kínai közmondás lehet útmutató, amely így hangzik: ¨Lényegtelen, hogy a macska fehér-e vagy fekete, fontos hogy fogja az egeret¨.

Felhasznált irodalom:

Tenney, Louise. Encyclopedia of Natural Remedies. WoodlandPublishing Inc., Pleasant Grove, Utah, 1995.

McCance L. Kathryn, Huether E. Sue. Pathophysiology. The Biologic Basis for Disease in Adults and Children. 3rd Ed. Mosby, St.Louis, 1998.

Smith H.Lloyd, Thier O. Samuel. Pathophysiology. The Biological Principles of Disease. 2nd Ed. W.B.Saunders Company, Philadelphia, 1985.

Roitt Ivan, Brostoff Jonathan, Male David. Immunology. 4th Ed. Mosby, London, 1996.

Kaufman E.Chris, McKee A.Patrick. Essentials of Pathophysiology. 1st Ed. Little,Brown and Company, Inc., Boston, 1996.

McPhee J.Stephen, Lingappa R. Vishwanath, Ganong F. William, Lange D.Jack. Pathophysiology of Disease. An Introduction to Clinical Medicine. 2nd Ed. Appleton & Lange, Stamford, Connecticut, 1997.

Widmer ND. The powerful healing properties of Aerobic Oxygen.DMA Worldwide Health Subsidery of Presbury & Company, Blackbrook Farm House, Leicestershire, 2000.

Makela, Riejo. Living Cells are Electromagnetic Units. Eartpulse Flashpoints, Series 1 Number 1. Copyright by Earthpulse Press, 1996-1999.

 Ugrás a termékhez 

Webáruház készítés
Ár Radar árösszehasonlító és piac